Bár a sertéstartók dühe még nem tart ott, mint az elmúlt hetekben többször is tüntető tejtermelőké, a közelmúltban zajlott sertéstartó fórumokon hangot adtak elégedetlenségüknek. Nem elég ugyanis, hogy az átvételi árak a mélybe zuhantak, és veszteséges a termelésük, új szereplőként megjelent a Magyar Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetsége (MSTSZ), amely hatósági jogokkal rendelkezik, és korábban ingyenes szolgáltatásokért pénzt gombol le róluk, miközben egy másik szakmai szervezetet, a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanácsot (VHT) ellehetetleníti.

Tavaly szeptember elején, Herceghalmon jelentette új szervezet megalakulását Horváth István miniszteri biztos, aki az MSTSZ elnöke is lett. Az új szervezet fontosságát jelezte, hogy Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter és az MSTSZ elnöke a 77. OMÉK egyik tanácskozásán stratégiai megállapodást írt alá a szaktárca és az új szervezet együttműködéséről. Itt ismertették a sertéságazat új szervezetét, hangsúlyozva, hogy az MSTSZ új alapokon fog tevékenykedni. Akkor még nem derült ki az érintettek számára, hogy mit is jelent ez az új alapon történő tevékenykedés.

Az MSTSZ a koca-ENAR (vagyis az Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer) működtetését, mint hatósági tevékenységet kapta meg a minisztertől. Korábban az ENAR-t az állatorvosok működtették a szarvasmarha- és a sertéságazatban egyaránt. A hízók jelölését a tenyésztők is megtehették az úgynevezett kalapácsos jelöléssel, úgy, hogy amikor a vágóhídra ment az állomány, akkor a sertéseket a tenyésztő számának beütésével jelölték meg.

Új feladatként a kocák jelölését is el kell végezni. Két füljelző kerül az állatok fülébe. Az egyik fülbe egy chipet, a másikba pedig egy normál krotáliát ültetnek, a biztonságos azonosítás kedvéért. Ezt a feladatot az MSTSZ végzi a tavaly december 23-án módosított miniszteri rendelet alapján.

Egy másik hatósági feladat elvégzésére is felhatalmazták az alig fél éve megalakult szervezetet. Eszerint az állatjóléti támogatásokról szóló rendelet keretében – úgy a hízóállatok, mint a tenyészállatok esetében – a tartáshoz szükséges feltételek meglétét (például megfelelő férőhely, többlettartás biztosítása, a meghatározottnál nagyobb fényerő, a széndioxid-, és az ammónia-koncentráció a megengedettnél alacsonyabb szintje szintnél kisebb), illetve a feltételek túlteljesítését hatóságilag igazolják. A rendelet szerint csak az kaphat állatjóléti támogatást, aki a meghatározott határértékeknél jobb körülményeket biztosít az állományának, ugyanis csak a többletvállalás költségeit lehet ellentételezni a nemzetállamoknak, amennyiben notifikálták az EU-ban ezt a támogatási formát. A hízóállatokra ez a támogatási keretösszeg 9 milliárd forint, míg ez évtől a kocatartóknak 8,6 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez kocánként 35-40 ezer forint támogatást jelent a gazdának, amennyiben az előbb említett feltételeket teljesíti. Az eredeti rendeletben az állatorvosok végezték az ellenőrzést, és a szükséges hatósági igazolások kiadását, ám a rendelet módosításával az MSTSZ vette át e feladatot.

A gazdák szerint nem is volna probléma ezzel a váltással, de mivel újabb anyagi terhet kaptak a nyakukba, így már nem olyan egyszerű a kérdés. S az sem mellékes, hogy az állattartó telepekre – ahová eddig csak a megbízott állatorvos ment be – be kell engedni az MSTSZ-megbízottat, hogy az ellenőrzést el tudja végezni. A gazdák, különösen azok, akik már PRRS-mentességet kaptak, nem szívesen engednek be idegent a telepükre, mert a kórokozók, vírusok behozatalának a veszélye igen nagy. Ezt a kockázatot pedig senki nem vállalja. Ami pedig az anyagi terheket illeti, az MSTSZ ezt az igazolást a tagjainak 1000, a nem tagoknak pedig 1500 forint/ koca ellenében adja ki. Ez éves szinten 200-250 millió forint pluszköltséget jelent a kocatartó gazdálkodóknak. Jövő évtől ugyanezt a tevékenységet a hízóállatokra is szeretnék kiterjeszteni, ami további 200-250 millió forintos többletkiadást von maga után. Ha valaki nem akar az MSTSZ tagja lenni, az tehát ötszáz forinttal többet fizet azért, hogy a támogatás igényléséhez szükséges igazolást mellékelni tudja a pályázati kérelemhez. Ami furcsa, hogy a módosított rendeletben nem szerepel az, hogy ezért az igazolásért fizetnie kell, vagy ingyen kapja meg a gazdálkodó. De az tény, hogy a sertésstratégiára elkülönített költségvetésből e feladatok elvégzésére az állam külön, mintegy 200-240 millió forintot biztosít a végrehajtónak.

Az állami támogatásra nagy szükség is lenne, mert közben a gazdálkodók anyagi helyzete rosszabb lett, mint egy évvel ezelőtt, amikor még nem kellett az ENAR-ért, és az állatjóléti igazolásért fizetni. A sertésátvételi árak ugyanis 20 százalékkal estek vissza az előző évihez képest, és az is nyomja a sertéstartókat, hogy külföldről – ahol nem jobb a helyzet – az összes felesleges, éppen a szavatossági idő lejárta előtti sertéshúsok árasztották el a magyar piacot, s ez további áresést von maga után.

Egyébként egy ENAR-rendszer felállítása nem megy egyik napról a másikra. Szakemberek szerint egy ilyen ellenőrzést végző szoftver megalkotása, hatósági elfogadtatása minimum fél évet vesz igénybe, de a beüzemeltetés, a próbaüzem elvégzése, a hibák kijavítása inkább egy évbe telik. Szakmai felkészültség nélkül pedig nem igazán lehetséges ezeket a feladatokat megbízhatóan, alaposan, tisztességesen elvégezni. Az állatorvosok az egyetemen tanulnak az állatjóléttel kapcsolatos feltételekről, míg az MSTSZ küldötteinek semmilyen előírás nem szabja meg a végzettség szükségességét. Ebből adódóan egy féléve alakult, tagság nélküli szervezet aligha tud az uniós követelményeknek eleget tenni – állítják a gazdálkodók.

A kocákra vonatkozó ENAR kiterjesztése pozitív lépés ahhoz, hogy a feketepiacot fehérítsék, bár hozzá kell tenni, hogy a kocaállomány ellenőrzését a telepek a maguk biztonsága érdekében elvégezték az állatorvosok segítségével. A nyomon követhetőséget a telepek biztosították, s a chip segítségével biztosították a tartástechnológiai előírások betartását. A hízóállatok megfelelő azonosítása tehát eddig is működött (kalapácsos módszer, krotália), s kétségtelen tény, hogy a kocák azonosítása még kedvezőbb feltételeket teremt az átláthatósághoz, vagyis a feketepiac szűkítéséhez. A minisztérium tehát megteszi azokat a lépéseket, amelyek szükségesek a feketepiac felszámolásához. Ilyen például az áfacsökkentés: először az élőállatnál mérsékelték 5 százalékra az áfát, míg idén január elsejétől a tőkehúsnál is megjelent az 5 százalékos áfa, amely már a fogyasztói árakban is megmutatkozott. A feldolgozott termékekre azonban még él a 27 százalékos áfa, ezért a feketézők erre a piaci szegmensre helyezték át a tevékenységüket.

Az MSTSZ olyan hatósági jogköröket szerzett meg, amely a termékpálya szereplői számára meghatározóvá tette az új szervezeti tagságot. Ezekkel a jogosítványokkal valamennyi, több évtizede működő érdekvédelmi szervezetet ki tudják üresíteni, el tudják a tagságot szipkázni. Érdekes helyzet jöhet létre a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (VHT) esetében, amely szervezet viszi a szakmaközi szervezeti tevékenységet. Egy ágazatban csak egy szakmaközi szervezetet ismer el Brüsszel, és a földművelésügyi tárca, ám miután a tagság érdekeit eddig is szakmai alapon végezték, várható, hogy a tagság egy része elhagyja az idén 22 éves szervezetet. A sertéspiacon régóta ténykedők szerint a VHT-nak nem kis része van abban, hogy az áfát csökkentette a kormány, hogy a rendeletek úgy születtek, amelyekben a gazdálkodók véleménye is megjelent, s az sem mellékes, hogy a minőségi hústermelés fejlesztése érdekében működteti a Kiváló Minőségi Sertéshús (KMS) rendszert. A gazdák azért tanácstalanok, mert nem tudják, mit tegyenek. Kilépjenek-e a VHT-tól, és belépjenek-e az MSTSZ-be? A kérdés azért ilyen éles, mert a gazdák a kötelező kamarai tagdíj mellett már nem tudnak másik két szervezeti tagdíjat megfizetni. Az elindult folyamat végső esetben a VHT megszűnéséhez is vezethet.