Buktatókat látnak Jász-Nagykun-Szolnok megyében a szakemberek a kormány „Egy koca, egy porta” programjában – írja az Új Néplap. A vidékfejlesztési tárca ezzel duplázná meg a tízről hárommillió alá visszaesett hazai sertésállományt a következő hat évben.

A mai fiatalok jó része nemigen főz otthon, így nem kell a zsír, a szalonna, a csont, csak a kolbász – fogalmazott a lapnak Kiss Sándor, aki évtizedek óta tart disznókat, manapság azonban már csak saját részre. Hízót nem nevelnek már a falvakban sem, inkább elmennek a boltba, és megvásárolják, ami kell. Emellett drága a takarmány, és jobban megéri eladni a terményt, mint feletetni a sertéssel. A sertéstartás nagy szakértelmet, odafigyelést, mindennapi etetést igényel, az ólat takarítani kell. Régen a tudás, a jószág szeretete apáról fiúra szállt, ez a folytonosság azonban már megszakadt – mondta.
Mindezt megerősítette Szpisják Imre, aki gyerekkora óta foglalkozik jószágokkal, s nem egy óriási sertést nevelt fel. Köztük a leghíresebb Béla, a rekorder 580 kilós disznó. Húsz évig felvásárlóként is tevékenykedett, így ismeri az ágazat minden kínját-baját. Nem is olyan nagyon régen még tízezer hízót neveltek Kenderesen, ma pedig csak pár százat. Ott pedig, ahol megszűnt az állattartás, nagyon nehéz újraindítani – tette hozzá.
Támogatom az elképzelést, de a piaci feltételeket is biztosítani kell hozzá – mondta Szűcs Zsigmond kisújszállási családi gazdálkodó. „A sertéságazatban kialakult helyzetre a saját példámat említem: míg 2004-ben 35 anyakocánk volt, most öt van. Addig, míg a felvásárlás biztonsága nem javul, a gazdák nem fognak tömegével sertést tartani, hiszen rajtunk kívül sok kisújszállásinak tartozik évek óta egy cég az átvett hízók árával. Nem tudom, hogy a tartási körülményeket az állam hogyan fogja szabályozni, mert a helyi állattartási rendelet szerint most is van olyan terület a városban, ahol tilos sertést tartani” – mondta.
Az állománycsökkenés egyik, talán leglényegesebb oka, hogy folyamatosan csökken az ágazat jövedelmezősége – állítja Székely László, a megyei agrárkamara titkára. Az állattenyésztést hosszú ideje nyomja az a teher, hogy a mezőgazdasági ágazatok támogatottsága és termelése között felborult az egyensúly. A sertéságazat termelési és piacra jutási struktúrái nem alkalmazkodnak az igényekhez és a lehetőségekhez. A múlt év első felében még veszteséget termelt a sertéságazat. A harmadik negyedévben a kereslet növekedésével és a forint gyengülésének segítségével már közel nullszaldós volt, ehhez hozzájárultak az állatjóléti támogatások. A negyedik negyedév nyereséges volt, részben ellensúlyozva a korábbi mínuszokat. A sertéshús-előállítás megnövekedett költségeinek fedezetére folyamatosan legalább kilónként 380-400 forintos felvásárlási árra lenne szükség. Ez az ár a múlt év első nyolc hónapjában átlag 320 forint volt.
A szakember szerint nemcsak a hosszú távú elképzelések hiánya, hanem elsősorban a magas áfakulcs miatt a feketegazdaság is probléma az ágazatban. Éppen ezért szükséges lenne, hogy 5 százalékos áfa legyen az élő sertésen és a takarmányon. A feketegazdaság elleni harcban jelentős eredmény lenne a hazai szervezett termelés kiépítése is.
A kamara titkára fontosnak nevezte a hazai piac védelmét, ennek az egységes uniós piacon többféle eszköze lehetséges, valamint az állat-egészségügyi státuszt. Mint elmondta, a magyar állat-egészségügyi helyzet európai mércével mérve is jó. Ha erre még nagyobb hangsúlyt fektetünk, az olyan eszköz lehet, amivel piacot tudunk védeni. Ide tartozik, hogy elkészült a PRRS-mentesítési program, amelynek eredményeként a tavalyi év nyarára befejeződtek az országos fertőzöttséget felmérő vérvizsgálatok. A konkrét mentesítési programot kidolgozták és elküldték az Európai Bizottságnak. A pozitív válasz azt jelenti, hogy a magyar mentesítési programot elfogadták, de ez nem egyenlő a „mentes” státusszal.