"Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze" – ezzel a Teremtés könyvéből vett bibliai idézettel kezdődik a Vidékfejlesztési Minisztériumban (VM) készített Nemzeti Vidékstratégia (NVS), amelynek tervezetét az agromonitor.hu információi szerint a jövő héten várhatóan a kormány is megtárgyalja. Az NVS-t a tavalyi társadalmi vita nyomán véglegesítette a VM, és a közelmúltban – a dokumentum kormányzati és parlamenti elfogadása előtt – a végrehajtási keretprogramnak nevezett Darányi Ignác tervet is meghirdette. A Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter által jegyzett anyag az NVS-t a „vidék alkotmányaként” határozza meg, a mezőgazdaság és a vidék fejlesztését pedig nemzetbiztonsági jelentőségű stratégiai feladatnak nevezi.  Az anyag szerint az utóbbi időszak rossz folyamatainak gyors megállítása érdekében alapvető gazdaság- és társadalompolitikai fordulatra, „nép-párti” államra van szükség. Emellett azonban – állapítja meg a dokumentum – úrrá kell lenni azon a „fortélyos félelmen”, amely "az 1950-es évek után az elmúlt években újra igazgatta az életünket". A kormány elé kerülő, 119 oladalas NVS teljes szövegét Fórum című rovatunkban ismertetjük.

Történelme során, nehéz helyzetekben mindig vidéki gyökerekből táplálkozva, a falusi közösségek erejére támaszkodva tudott a magyar társadalom megújulni – állapítja meg az NVS közigazgatási egyeztetésen lévő, agromonitor.hu birtokába jutott tervezete, amelyet negyedik átdolgozott változatként említ a VM. Magyarországon azonban az anyag szerint – kedvező változásokat hozó, ám rövid periódusok után és többnyire az előző kormányzati ciklusokban meghozott vidékellenes döntések következményeként – a vidék mély válságba került. Különösen a kistelepülések, valamint a külső és belső „végeken” elhelyezkedő kistérségek kerültek szinte kilátástalan helyzetbe. Egyszerre van jelen a krónikussá vált munkanélküliség és egyes területeken, illetve szakmákban a munkaerőhiány. A vidéki, helyi közösségek sorra elveszítették szolgáltató és közösségmegtartó intézményeiket, iskoláikat, közösségi közlekedési lehetőségeiket, egészségügyi ellátó intézményeiket, hivatalaikat, postáikat, természet adta tevékenységüket, a környezethez alkalmazkodó mezőgazdálkodást, az élelmiszertermelést. Mindezek következtében az ország és a magyar társadalom – élelmezési, víz- és energiaellátási, foglalkoztatási, szociális – kiszolgáltatottsága egyre súlyosabbá vált. A vidéki élet a magyar közgondolkodásban mára egyenlő lett a hátrányos helyzettel – szögezi le a dokumentum.
Az NVS tervezete szerint a mezőgazdaságot csökkenő termőterület, szétesett üzemi és torz gazdálkodási szerkezet jellemzi. A tömegtermelő, iparszerű gazdálkodás emelkedő energia- és forgóeszközigénnyel jár, emiatt megnövekedett kiszolgáltatottságunk a bankok, az energetikai piacok és a beszállítói iparágak felé. Az alacsony hozzáadott érték, a csökkenő fajlagos nyereség következménye egyfelől a kényszeres birtokkoncentráció és a nagyobb élőmunka-igényű állattartás föladása, másfelől a családi gazdálkodás felszámolása és a föld eladása. Mindezek következtében rohamosan csökken a mezőgazdaság élőmunkaerő igénye, és ezzel egyidejűleg a föld, a vidék népességeltartó és népességmegtartó képessége.
A stratégiában leírtak megvalósításához mindenekelőtt hitre van szükség – szögezi le a dokumentum. „Ha magad nem hiszed el, hogy nyerhetsz, biztosan veszíteni fogsz!” – hivatkozik az anyag a versenysport logikájára. A VM úgy fogalmaz: hinnünk kell abban, hogy adottságaink, hagyományaink, a földhöz kötődő kultúránk továbbá belső erőforrásaink nemzeti elkötelezettségű, „patrióta” és „nép-párti” gazdaság- és társadalompolitikával, erre irányuló közakarattal párosulva – minderre képessé tesznek bennünket. Ebben a ma – bár darabjaira töredezett, szétzilált, ám – még létező gazdaközösségekre és a vidék társadalmára – a feltételezettnél is nagyobb mértékben és magától értetődően – számíthatunk, ha sikerül ezeket a vidéki közösségeket, benne a gazdák közösségeit is újjászervezni – hangsúlyozza a dokumentum.
De nemcsak magunkban bízhatunk – állapítja meg a tervezet, amely szerint Wass Albert szavaival bízhatunk abban is, hogy: „A világ fölött őrködik a Rend, s nem vész magja a nemes gabonának, de híre sem lesz egykor a csalánnak; az idő lemarja a gyomokat. A víz szalad, a kő marad, a kő marad.” És bár – Ady 1912-es szavaival élve – ma is „Seregesen senkik jönnek, megrabolnak, elköszönnek, gúnnyal, szabadon”, és bár – Bibó szavaival – „a hazugságok zsákutcájába beszorult elitek erkölcsi és értelmi lezüllése” végzetesnek látszik, mégis és mindezek ellenére van esélyünk a vázolt jövőkép megvalósítására. Ehhez azonban úrrá kell lennünk azon a „fortélyos félelmen”, ami az 1950-es évek után az elmúlt években újra igazgatta az életünket. Bátorság is kell tehát a félelmeink legyőzéséhez. Álljon itt ennek erősítésére Máté evangéliumából néhány sor: „Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön!” – áll a dokumentumban.
Az NVS teljes szövegét Fórum című rovatunkban ismertetjük.