Szeptikusok az európai vezető politikusok Európai Unió és az Egyesült Államok között még 2013 júliusában megkezdett szabadkereskedelmi tárgyalások (TTIP) kilátásai ügyében. Sem az Egyesült Államokban javában folyó elnökválasztási kampány, sem a menekültválság és a Brexit miatt érzékeny európai politikai helyzet nem kedvez a tárgyalások gyors lezárásának.    

Antalóczy Katalin, a Budapesti Gazdasági Egyetem tanára szerint egyik egyesült államokbeli elnökjelölt, sem a republikánus Donald Trump, sem a demokrata Hillary Clinton nem lelkesedik a megállapodásért. Felidézte, a tárgyalásokat Barack Obama kezdeményezte, az ő elnökségére tette volna fel a koronát, ha megszületik a megegyezés. A TTIP kimondott célja volt, hogy növelje az Európai Unió (EU)-Egyesült Államok együttműködés versenyképességét a feltörekvő országokkal, elsősorban Kínával és Indiával szemben.

Elekes Andrea, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint is az Egyesült Államokban a választási kampány, Európa pedig a Brexit és a migrációs válság az „integrációs elkötelezettség” gyengülését, a tárgyalások lassulását vetíti előre – vélekedett az MTI érdeklődésére.

A most fellángoló vita fő oka az időzavar lehet, a potenciális egyezménnyel várhatóan gazdasági előnyhöz jutó szereplők a folyamatot gyorsítanák, akik ellenben veszteségekre számíthatnak, azok lassítanák – állította Szabó Marcel ombudsmanhelyettes, a jövő nemzedékek szószólója.

Általános az az értékelés, hogy ha a novemberi amerikai elnökválasztás előtt nem sikerül megállapodásra jutni, akkor akár évekkel is elhúzódhat, sőt meg is hiúsulhat a folyamat. Ebben a helyzetben legalább két okból indokolt lehet a tárgyalások felfüggesztését javasolni: vagy azért, mert egy politikus eleve szkeptikus az ilyen szerződések hasznát illetően, vagy mert elvben támogatja ugyan, de belátja, hogy a kapkodás nem vezethet elfogadható megoldáshoz. Az utóbbi álláspontot képviselők, az eddig megszólalók közül a németek, inkább felfüggesztenék és jövőre folytatnák a tárgyalásokat, az előbbiek, a franciák és osztrákok, „némi elégedettséggel”, végleges kudarcról beszélnek.

A tárgyalásokról nincs magyar kormányzati álláspont, mivel a kereskedelempolitika közös az EU-ban: az EU tárgyal és nem a nemzeti kormányok – jegyezte meg Antalóczy Katalin. Az előzetes számítások azt mutatták, hogy Magyarország szaldója is pozitív lenne a megállapodás után, elsősorban az autóipar járna jól.

A tárgyalások 24 témakörben, 4 fő fejezet – piacra jutás, szabályozási együttműködés, szabályok és intézményi kérdések – alá csoportosítva folynak. A piacra jutás területén kiemelt fontosságú lehet Magyarország számára mezőgazdasági termékek piacra jutása, illetve a földrajzi eredetmegjelölés kérdése. Az Egyesült Államok szempontjából érzékeny terméknek minősülnek a tejtermékek, a cukor és a cukoripari termékek, valamint a marhahús. Fontos, hogy csak kvótán belül vagy azon kívül is lesz-e vámcsökkentés, valamint az, vajon határoznak-e meg esetleg vámmentes kvótát – Elekes Andrea. Szabályozási területen a tárgyalások a vegyiparra, a kozmetikai termékekre, gépekre, berendezésekre, orvosi műszerekre, gyógyszeripari termékekre, textilipari termékekre és autókra terjednek ki.

Napirenden van a kis- és közepes vállalatok piacra jutásának javítása, mivel jelenleg e vállalatok számára a rendkívül bonyolult szabályok, a különböző díjak és illetékek gyakran nagyobb terhet jelentenek, mint a vámok.

Szabó Marcel arra hívta fel a figyelmet, hogy a fenntartható fejlődés szempontjából aggályos az interkontinentális kereskedelem ösztönzése, hiszen a távolság növekedésével a kereskedelem egyre nagyobb mértékben terheli a környezetet. Ezt a terhet azonban a jelenlegi gazdasági rend nem fizetteti meg a távolsági kereskedelemből profitáló gazdasági szereplőkkel, hanem a környezetszennyezést elszenvedő jelen és a természeti erőforrások fogyatkozása által sújtott jövő nemzedékekre terheli – vélekedett. Ez torzítja a gazdaságot, arra ösztönzi annak szereplőit, hogy felelőtlen, fenntarthatatlan gazdasági tevékenységből szerezzenek profitot – tette hozzá. Hangsúlyozta, az is torz piachoz vezetne, ha a szigorú környezeti, fogyasztóvédelmi, állatvédelmi szabályok alapján működő európai mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak egy egybenyitott piacon a lazább jogi keretek között tevékenykedő amerikai konkurenciával kellene versenyre kelnie.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a tervezett vitarendezési mechanizmusok a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) jogi gondolkodását az európai jogrend fölé emelnék, és ilyen feltételek között az elfogulatlanságnak még a választott bírósági fórumoknál ma általában elérhető szintjét sem lehet remélni. 

Úgy vélte, a döntőbírósági szakértők „néhány száz fős exkluzív klubja” alapvetően elkötelezett a szabad kereskedelem mellett, emellett az eljárás többféle szereplőjeként is fellépnek: a panaszos ügyvédjeként, a bepanaszolt állam jogi képviselőjeként vagy bíróként is. Ezekben a döntőbíráskodásokban a magántulajdon joga áll mindenek felett, és ehhez képest alárendelt szerepet játszanak a demokratikus alapjogok.